1855. február 1-jén Szabadkán született Milkó Izidor író, hírlapíró.
„Itt született, a mai Zrínyi tér egyik ódon, földszintes házában. Apja is suboticai volt, de ő mégsem tartozott egészen ide. Amikor az egyetemet elvégezte, mint a többi, jó családból származó, a város szolgálatába szegődött. De a hivataloskodásnak hamar hátat fordított. Eljárását furcsállották a derék polgárok, és nőttön-nőtt elképedésük, mert sem ügyvédi irodába, sem más tisztes pozícióba nem kívánkozott. Az hírlett róla, hogy holmi elbeszéléseket, elmélkedéseket, aforizmákat meg miegymást írogat, és ebből akar megélni. Sajnálták, titokban lenézték, és mi tagadás – negyven esztendővel ezelőtt – még józanságában is kételkedtek városunk kiválóságai. Mondották, még ha újságíró vagy lapszerkesztő lenne! Bár az is bohém foglalkozás, de mégis, a jó család fiát, persze, ha kormánypárti, megteszik képviselőnek, és szép, szabályos karriert futhat be. Elnöke lesz a kaszinónak, ünnepi szónok a főispáni beiktatáson, és azután később mindenki elfelejti, hogy hajdan firkász volt.
De Milkó főorvos fia, akire már ráaggatták az őt megillető becéző nevet, a jelek szerint nem ilyen szabályszerű életpályát fut be. Pesten, a kávéházban és Szikszaynál ül, és bolyhos hajúakkal vitatkozik. A heptikás Reviczky Gyulával barátkozik, aki verseket ír a pozsonyi ligetről és arról, hogy a világ csak hangulat. A destruktív Thury Zoltán meghitt embere, aki „Útravaló” címen könyvet írt fiainak, amiben hadat üzent minden ellen, amit a polgári erkölcs szentnek és sérthetetlennek tart.
Azután múlott az idő.
„Befutott” – állapították meg róla városunk tekintélyei, hiszen Vadnay Károly kényes ízlésű lapja, a Fővárosi Lapok közlik írásait. A fiatal Rákosi Jenő Budapesti Hírlapjának állandó munkatársa, és a leghíresebb magyar írók barátkoznak vele. Mégis furcsa ember; nem jár potyajeggyel a Nemzeti Színházba, és a Népszínház balettpatkányait sem ismeri. Az ő révén, ha barátai Pestre rándulnak, nem juthatnak ingyen színházjegyhez, ellenben verses, és novelláskönyveit erőszakolja rájuk, és elolvastatja velük.
A jó suboticai földbirtokosok és háztulajdonosok, a háromnapos lumpolásokban edzett, népszerű hivatalnokok, amikor meghallották, hogy Milkó „Kritikus Albumából” című könyve első példányát királyi herceg vásárolta meg, igen büszkék lettek, és azzal dicsekedtek, hogy a könyv írója közülük való. És mégis, ha gyerekeik versét az önképzőkör érdemkönyvébe iktatta, bizony megijedtek, mert a nebulóból – Isten ments – író lesz, akárcsak Milkó Izidorból!” (Fenyves Ferenc: Dóri bácsi, részlet)
„Ha látod, hogy üldöz a sors: fordúlj meg s állj vele szembe. Ha futsz előle, utólér; ha elébe állsz, talán kifoghatsz rajta.” (Milkó Izidor)
