Munk Artúr titokzatos világa

Munk Artúr szabadkai író, orvos hagyatékának feltérképezése 2016 elején kezdődött el abból a célból, hogy összegyűjtve, feldolgozva az anyagot irodalmi kiállítás készüljön belőle. A Szabadkai Városi Múzeum gyűjteményében műtárgyként az asztala, orvosi cégére, fényképei, egy saját készítésű festménye volt raktáron. Időközben gazdagodott a Szabadkai Városi Múzeum állománya, ugyanis Munk Artúr kéziratai – az irodalmi jellegűek – kerültek a múzeum gyűjteményébe dr Bori Imre irodalomtörténész örököseinek jóvoltából, akik értesültek a készülő kiállításról. A doboznyi kéziratot még Munk Artúr fia, Munk György adta dr Bori Imrének, akinek a hagyatékából lánya, dr Ózer Ágnes történész – múzeumi tanácsos adta át azt a Szabadkai Városi Múzeumnak az örökösök nevében. Közben a médiában felhívás jelent meg arról, hogy irodalmi kiállítás készül Munk Artúr munkásságáról, ez a hír jutott el az író unokáihoz, Aleksandra Hesséhez és Stela Munkhoz, akik a kiállítás erejéig kölcsönadták nagyapjuk albumát, orvosi táskáját, orvosi pecsétjét. Jómagam a két unokával és dr Ninkov K. Olga művészettörténésszel felkerestem Szabadkán Munk Artúr egykori Sava Tekelija utcai (most Karađorđe út) rendelőjét, sírját a Bajai úti temetőben, mely műtárgyátvételről és útról filmfelvétel is készült Gazsó Orsolya jóvoltából.

A Petőfi Irodalmi Múzeumba a közelmúltban szintén került Munk Artúr-hagyaték, mely anyag dokumentumai Munk Artúr és családjának életútjába adnak betekintést. Sajnálatos módon az anyagot nem kérhettük kölcsön a kiállításra, ugyanis az nincs még beleltározva. A Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai jóvoltából a kiállításba mégis került anyag a gyűjteményükből szkennelt verzióban.

Gubás Ágota és Jenő magángyűjteményéből került a kiállításba Munk Artúr I. világháborús eredeti naplója, Oláh Sándor portréja Munk Györgyről, az író fiáról; Weil Erzsébet gipszszobra Munk Artúrról. A Szabadkai Városi Könyvtár adta kölcsön a rendkívül értékes szabadkai főgymnasiumi irodalmi önképzőkör füzetét, melyben Munk Artúr-kézirat is van, továbbá Munk Artúr-köteteket. A szabadkai Történelmi Levéltár jóvoltából kerültek a kiállításba az író gyermekkorát, ifjúkorát dokumentáló kéziratok.  

A 2016 elején indult gyűjtés ugyanazon év őszén már véglegesítettnek tűnt, ekkorra már a beérkezett és meglévő műtárgyak, tárgyak, kéziratok, fényképek, dokumentumok átnézése, feldolgozása megtörtént. Ebben az időszakban dőlt el, hogy a Szabadkai Városi Múzeum belső kiállítóterei közül melyikben lehet felállítani és megépíteni a kiállítást. Ekkor jött az ötlet, hogy a kiállítás címe legyen A nevem Munk, Munk Artúr, jelezve azt, hogy világjáró, nem mindennapi személyiségről van szó, akit egyfajta titok leng körül, mint a filmbéli James Bondot.

A kiállítótér a múzeum szecessziós épületének egyik legszebb tere, amelyben szintén megjelennek a szecessziós elemek. Mivel a szabadkai Munk Artúr 1886-os születésű, a szecesszió műfajának jegyei rendkívül jól illettek és megegyeztek az író városának akkori jegyeivel. A kiállítási tartalom összeállításakor az a koncepció tűnt a legjárhatóbb útnak, mely szerint a kronológiát szem előtt tartva járom be Munk Artúr életútját, munkásságát életrajzi adatokkal alátámasztva, annál is inkább, mert önéletrajzi regényének, a Köszönöm addig is… címűnek szöveghelyeivel kívántam az adott életszakaszt prezentálni az író szemszögéből. Azaz egy helyen jelenik meg a valós adatokra támaszkodó életút és annak irodalmi reprezentációja.

A kiállítótér építészeti felosztása, a terem beosztása kedvezett a kronologikus felépítettségnek, ugyanis a terem ajtóival, sarkaival, tagoltságával lett elválasztva Munk Artúr életének különböző szakaszai. Az is meg lett vizsgálva, a látogató mely ajtón lép be a múzeum megtekintésekor, honnan kell indítani a kiállítást az óramutató járásával megegyezően, hova kell helyezni a hangsúlyokat. Pesti Attila építész lett a kiállítás látványtervezője. Megismerkedve a tér adottságaival és a kiállításra szánt műtárgyakkal, kéziratokkal, fényképekkel 2016. november közepén kezdte készíteni a kiállítás látványtervét. Először virtuálisan, számítógépen készült a kiállítás. Egy számítógépes programmal rakta rá a virtuális falfelületre a kívánt fényképet, szövegfelületet, tette elé a tárlókat, így még a kiállítás építése előtt pontosan lehetett látni, milyen nagyságra kell nagyítani a fényképeket, elhelyezni a kiállítani kívánt szövegeket, hogy az a szemnek tetsző legyen. Később a kiállítás látványterve 3D-ben is elkészült, amely teljes betekintést adott a leendő kiállításba.

Munk Artúr életéhez kapcsolódó dokumentumokat, kéziratokat klasszikus fehér tárlókban helyeztük el, hogy ezen tartóeszközök belesimuljanak a térbe és a kiállítandó tárgyon legyen a hangsúly. Munk Artúr megjelent könyveit, valamint azokat a kéziratokat, melyekből a kötetek készültek, fa-fém-üveg hármasából készült kapszulákba (könyvtárlók) helyeztük, hogy a könyv, kézirat minden oldala láthatóvá váljék. Munk Artúr dedikációit külön falfelületre nagyítottuk. A fényképeket többféle anyagra és nagyságra nyomtattuk, hogy változatosságot adjon. A legnagyobb méretű fényképek, melyek a kiállítás főképei lettek, néhol a fal teljes magasságát betöltötték, és műanyag ponyvára lettek nyomtatva. A kisebb fényképek műanyag lemezre, valamint fára lettek rögzítve. A fal színének megváltoztatása is akként alakult, ahogyan azt a kiállításrész témája megkívánta. Munk Artúr I. világháborús eseményeinek fala a szürke színt, a fém, a puskagolyó színét kapta, az irodalmi rész a barnás-szürkés részt, míg a kiállítás utolsó része, mely Munk Artúr halálával és kultuszával foglalkozott, a fekete színt. A kiállítás színeinek visszafogottságát ellensúlyozta a térben elhelyezett piros szín, amely három frekventált helyszínen, tárgynál jelent meg. Munk Artúr kiskanala, amely meghatározta az író gyermekkorát, piros posztamenst kapott. Munk asztala egy piros emelvényre lett helyezve a kiállítás központjába. A legszembetűnőbb a Munk vezetéknév betűiből kirakott óriási látványelem volt, mely megtörte a semleges falszínt.

A 2016 decemberében megnyílt kiállítás szövege kétnyelvű, magyar és szerb nyelven vezeti végig a látogatót Munk Artúr életén és irodalmi munkásságán. A Köszönöm addig is… című önéletrajzi kötetének szöveghelyeit Draginja Ramadanski fordította. Az Oláh Sándorról szóló szövegrészt dr. Ninkov K. Olga művészettörténész írta. A kiállítás egységes vizuális identitását Pesti Attila tervezte. A Munk Artúr életébe betekintést nyújtó kétnyelvű számítógépes programot Mirnics Gyula készítette az érintőképernyős felületre. A kiállításban szereplő videóanyag, mely a Munk-unokák visszaemlékezéseit foglalja magába, Gazsó Orsolya munkája. A kiállítás megnyitását követő időszakban Bába Anikó múzeumpedagógus végzi a kétnyelvű ingyenes tárlatvezetéseket a Szabadkai Városi Múzeumban az iskolás közönségnek. A tárlat Topolya Község Múzeumának és a Szabadkai Városi Múzeumnak közös kiállítása; a Szekeres László Alapítvány, a Magyar Nemzeti Tanács, az Europetrol, a Stirol és a Hompot Pincészet támogatta.

Szerző: Gazsó Hargita